Beszéljünk egy kicsit arról a bizonyos pluszról, ami nagyon jól tud esni az ügyfélnek, mind anyagilag, mind időben (az meg ugye pénz). Lássuk, miről is van szó!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy projekt, ahol többen is dolgoztunk együtt és ami egy nap sikerrel lezárult.

Komolyra fordítva a szót, a titoktartási szerződést komolyan vesszük, ha az ügyfél azt kéri, hogy semmiféle információt ne osszak meg a munkáról, akkor az úgy is lesz, ettől függetlenül maga a folyamat rendkívül tanulságos volt, így nevek és konkrétumok nélkül fogok most erről a projektről beszámolni. Lényeg az, hogy egyszer régen fordítottam egy könyvet, amelynek a rövidített változatának magyarra fordításában kérte egy meglévő ügyfelem a segítségemet. Örömmel tettem eleget ennek a megbízásnak is, hiszen az előző anyag rövidített verziója nagyban hasonlított az eredetire, így logikus, hogy ugyanaz a fordító végezze el a munkát, aki a teljes változatot is fordította, hiszen a CAT eszközök segítségével az ilyen jellegű munka egy teljesen nulláról induló fordítóhoz képest a szükséges munkaidő/energia-befektetés töredéke mellett elvégezhető.

Amikor először értesültem az ilyen szoftverek előnyeiről, sok helyről hallottam, hogy bizonyos kollégák ugyanazt, vagy közel ugyanazt a munkadíjat felszámítják a fordításban fellelhető egyező részekért, mintha soha nem dolgoztak volna a szöveggel azelőtt; mondván, az ügyfélnek nem kell tudnia, milyen hatékony eszközöket használunk, a munka értéke ugyanaz.

Mi ezzel egyszerűen nem tudunk egyetérteni. Annyiban igazuk van, hogy a fordítás, mint szellemi termék, a fordító tulajdona is és még kezdő koromban én is jártam már pórul egy nagyobb fordítási anyaggal, ahol az ügyfél köszönte szépen a fordítási memóriámat (a meglévő fordításokat) és a továbbiakban azt módosítgatva hozta létre az adott szöveg (jelen esetben egy katalógus) frissített verzióit, ami a körülmények előzetes tisztázása nélkül nem igazán etikus magatartás. Ahogy az sem az, hogy az ilyen egyező fordításokért ugyanakkora összeget számítson fel a fordító. Szóval, mivel egyrészt a fordításért a vevő egyszer már fizetett, mondhatnánk, hogy akkor a 95-100% egyezések lehetnének ingyen, azonban ez sem mindig állja meg a helyét, mert adott mondat más szövegkörnyezetben másként működhet, amit ellenőrizni kell, akkor pedig már munka van vele, noha közel sem annyi, mintha először futnánk neki annak a mondatnak.

Lényeg az, hogy mi ezekről szeretünk az ügyféllel beszélni, és az ilyen szövegrészeket töredék áron (ha nem ingyen) számítjuk fel. Jelen esetben a fordítás tartalmazott új elemeket, a régieket itt-ott módosítani kellett, de az sokat elmond a projektről, hogy a 21000 szavas fordítással napok alatt végeztünk, és az eredetileg felszámítandó fordítási díj kb. 20%-áért tudtuk a kész, grafikailag is megszerkesztett fordítást régi ügyfelünknek átadni, aki nagyon hálás volt egyrészt a rendkívül rövid határidővel elvégzett munkáért és az újabb pontos, szabatos fordításért.

És akkor, ahogy a múltkori bejegyzésben már utaltam rá, hadd ejtsek egy szót itt az előbb említett grafikai munkáról is. Amikor megkapunk egy dokumentumot fordításra, nem csak a szöveget fordítjuk le, az ügyfél ennél többet kap. Arról van szó, hogy a szöveget fordítása mellett a kész anyagot olyan formátumra dolgozzuk ki, amilyenben azt kézhez kaptuk, vagy amilyenre az adott ügyfélnek éppen szüksége van.

A szóban forgó projekt kapcsán megtudtuk, hogy ügyfelem grafikust is keres a könyv végleges formájába öntéséhez, mert eleve nem gondolta, hogy a fordító dolga lenne ez. Igaza is van ebben, mi viszont örömmel adtuk tudtára, hogy erre nincs szükség, hiszen nálunk az ár általában nem csak a fordítást és a szöveg lektorálását tartalmazza, hanem egy grafikailag teljes, nyomdakész dokumentumot adok át az ügyfélnek, mint végterméket. Nálunk ez hozzá tartozik a munkához, az ügyfél pedig azt érezheti, hogy minőséget kapott a pénzéért. Az elégedett ügyfél pedig visszatérő ügyfél; win-win, ahogy az angol mondja.