A szombathelyi Barnahusról rengeteget lehetett újra olvasni az utóbbi időben. Ez a gyermekbarát megoldás az erőszak kiskorú áldozatainak és tanúinak útját könnyíti meg az igazságszolgáltatásban, amellyel elkerülhető ezeknek a szerencsétlen sorsú gyermekek újbóli áldozattá válása.
Ennek jegyében telt az a rendőri workshop, ahol a megye és a régió rendőrei, gyermekvédelmi dolgozói, bírái és ügyészei (más szóval a Barnahusban dolgozó diszciplínák képviselői) együtt hallgatták meg a legjobb gyermekvédelmi gyakorlatokat előbb svéd, majd az itthon is megvalósítani kívánt izlandi minta alapján. A workshopon ismét mentorommal, túlzás nélkül kedvenc kabintársammal, dr. Szabó Csillával dolgoztunk együtt.
Másnap gyermekvédelmi konferenciát tartottak a városházán, ahol az izlandi rendőrségi ügyész tartott előadást a rendőr feladatiról az izlandi Barnahusban. A konferencián a Barnahus jószolgálati nagykövettévé nyilvánították Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívót, akivel nekem is lehetőségem nyílt kezet rázni. Sosem felejtem el azt a napot, amikor láttam őt először aranyat nyerni. Aztán másodszor is. Nem gondoltam, hogy egy nap összehoz vele a sors, de megadatott, bemutatkozhattam neki, mondtam a nevem, így tett ő is, én pedig nagyon lelkesen a "Tudom, nagyon örvendek"-et bírtam kinyögni széles vigyorral az arcomon ennek a fantasztikus sportembernek. :) Tudom ez kicsit fanboy-os, de vállalom. (Amúgy idén ő a második olimpiai bajnok, aki mellett tolmácsolhattam nagy plénum előtt.)
A konferencián a chuchottage technikát alkalmaztam, hiszem angolra csak egy fő hallgatóságom volt, Alda, akivel a májusban itt járt kollegájához hasonlóan nagyon jól összebarátkoztunk. Az izlandiak eddigi tapasztalatom szerint csupa szív, nyitott emberek. Amikor Alda adott elő, következhetett a konferencia stand-up része – amit Csillával sosem tudunk eldönteni, melyikünk csinálja, annyira szeretjük –, azaz a konszekutív tolmácsolás, a plénum előtt, ahol az előadó áll. Ahol mindenki hallgat, ahol egy félrehallott szó sem lehet, egy pici információ sem maradhat ki, egy stílusárnyalat sem mehet mellé, mert ha akár csak egy szőrszálhasogató is ül a teremben, aki már majdnem tud angolul, az bizony megjegyzi ezt. Persze velünk ilyen sosem fordul elő, de hallottunk már rémtörténeteket más pórul járt tolmácsokról, így mi mindig alaposan felkészülünk. Igen, az akcentusra, és a diákat a kétszeri figyelmeztetés ellenére is túl korán léptető technikusra is.
A konferencia amúgy nagy sikerrel zárult, a szombathelyi Barnahus kimagasló eredményeket ért el. A gyermekek házát (Barnahus szó jelentése izlandiul) eleve 5 év alatt "hozták tető alá", hogy stílszerű legyek (Nagy-Britanniában 10 éve alalkul, nem csak a Brexit megy lassan, úgy tűnik), elképesztő önkéntes munka van mögötte, az egész stábnak hatalmas elismerésem innen is, az intézmény a nemzeti tudásközpont címet is viselheti és immár magának az Igazságügyi Minisztériumnak a támogatását is élvezi. Mérföldkő-tenger.
A Szombathelyi TV tudósítása és a videó ezen a linken érhető el.
A konferencia hozott egy parádés előadást is generációkról, amelyet volt szerencsénk tolmácsolni, és amellett, hogy Steigervald Krisztián generációkutató előadása és előadásmódja fantasztikusan szórakoztató volt, a tolmácsokat nem kis kihívás elé állította a csipketerítős telefonasztalka, az ikervonal, vagy épp a határnyitás utáni bevásárló lázzal érkezett szatelitantennák felemlegetésével. Mint később megtudtam, Izlandon is voltak hasonló jelenségek, így Alda, az ügyfelünk is rendkívül jól szórakozott és sokat tanult Krisztián előadása közben. Tolmács-mission complete.
